Az előző posztban kifejtettem, hogy a holisztikus – vagyis a testi-szellemi-érzelmi egységben létrejövő – egészséget a jobb agyfélteke használata nélkül nem lehet megteremteni. Ezúttal két gyakorlatot szeretnék ismertetni, amikkel tudatosan használhatod a jobb agyfélteke egészségvédő funkcióit. Lássuk az ébren álmodás, vagyis a vizualizáció és az elme pozitív beprogramozásának technikáját!
A jobb agyfélteke szuperképességei
Tudatprogramozás
A testtel a legszorosabb kapcsolatban az érzelmi agy áll, ami parancsokat tud adni a szolgaként működő testnek. Ahhoz, hogy ez ne csak önkéntelenül működjön, hanem a te irányításod által, befelé kell figyelned. A meditatív állapotok, a mantragyakorlatok erre valók.
Reggel, közvetlenül ébredés után természetes módon vagy ilyen állapotban, amikor még nem tértél magadhoz teljesen, vagyis amikor még az IQ nem vette át az irányítást a jobb agyfélteke felett. Kontrollcsoportos kísérlettel igazolták, hogy aki ebben az állapotban rendszeresen ráprogramozza magát arra, hogy csupa jó dolgok fognak vele aznap történni, az derűsebb, annak jobb a közérzete, mert tényleg jobban észleli a pozitív dolgokat maga körül. Ott vannak ugyanúgy a negatívak is, csak nem arra figyel az agy.
A mantrák, a belső megerősítések is ezen az elven alapulnak, így minden hasonló gyakorlattal tehetsz egy újabb lépést a lelki harmóniád, az örömteli életed és az egészséged felé, ugyanis ezek a fogalmak összefüggnek egymással.
Nekem leginkább ez utóbbi szokott beválni, mivel nincs ahhoz kötve, hogy reggel eszembe jut-e vagy van-e módom rá, hogy néhány percet még eltöltsek félig éber állapotban. Én a hajnalban ágyból kipattanós típus vagyok, aki azonnal pörög.
A pozitív megerősítések viszont nincsenek sem időhöz, sem helyhez kötve. Amikor módomban áll, foglalkozom vele, hallgatom jógázás közben is, van, hogy tibeti hangtálfürdőt vagy természeti hangokat kapcsolok be hozzá.
Vizualizáció
Tudjuk már, hogy a bal agyfélteke beszéddel kommunikál, a jobb agyfélteke pedig képekben. Így az ő dolga az álmodás, a vizualizáció.
Az éjszakai álmodás annyira fontos, hogy nélküle megőrülnél. A mindennapi élmények, stresszek éjszaka a jobb alfélteke automatikus működése révén kerülnek feldolgozásra képek formájában. Ezért lehetnek néha nagyon szürreálisnak ható álmaid, mert muszáj képként megjelenítenie mindent a jobb agyféltekének, hiszen ő így működik.
(Sosem felejtem el azt az álmomat, amiben egy puzzle-padlón trappolt egy hatalmas krokodil, és mögötte hullottak le a szakadékba a kirakós darabkák… Lehet, hogy épp úgy éreztem, valaki vagy valami kihúzza alólam a talajt?! Összedönti bennem az addig kialakult elképzeléseimet? Sajnos erre már nem emlékszem, de valamit így képzelt el az elmém.)
A jobb agyfélteke a nap történéseinek nagy részét éjszaka dolgozza fel, az álmaidban, képek formájában. Ezzel tulajdonképpen egy rendszeres egészségvédő szerepet tölt be.
Képzeld el, hogyha nem álmodnál, a napi stressz alól semmi nem szabadítana fel, az mindig csak gyűlne. Mára több ezer nap stressze nyomná a lelked – de igazából nem, hiszen rég megőrültél volna ennyi feszültségtől és negatív élménytől. Ettől óv meg a jobb agyfélteke képi működése, és ezért nagyon hálásak lehetünk neki. Ez automatikusan működik, akkor is, ha nem veszel róla tudomást. De miért ne vennél?
A vizualizáció az ébren álmodás
Hiszen tudatosan is előidézheted ezt a folyamatot. Az illusztrátorok ezt nagyon értik. Mindent el tudnak képzelni, körülírni, lerajzolni – olyan dolgokat, amiket sosem láttak, mert nem láthatók, fizikai formában nem léteznek, de a fantáziájuk, a képzelőEREJÜK képes formába önteni.
Személyes kedvencem Almási Kitti egy könyvének borítója, amin az irigységet próbálták képben megjeleníteni. Szerintem zseniálisan sikerült: egy szőrös, zöld szörny hegyes szarvakkal, sárga, szomorú szemekkel, lekonyuló szájjal ábrázolja az irigységet. Láthatóvá, elérhetővé tette a láthatatlan, megfoghatatlan, kínzó érzést, amitől szabadulni kell.
A vizualizáció gyakorlata a stressz-csökkentésben is nagyon hasznos és működik. El lehet tanulni az álmodás, a képi megjelenítés technikáját ébrenlétben is.
Az a feladat, hogy a feszültséget tedd elképzelhetővé. Képzeld el nagyon részletesen, milyen alakot öltene, milyen hangot hallatna a szorongásod. Ha meg tudnád fogni, milyen lenne a tapintása.
Használd a jobb agyfélteke hasonlító képességét: olyan a hangja, mint a…, olyan a színe, mint a…, úgy mozog, mint egy…
Mozgósítsd a fantáziádat, hogy minél szemléletesebb legyen, hogy a részletek minél megfoghatóbbá tegyék. Szóval: milyennek képzeled a szorongásod?
Bagdy Emőke több előadásában is megcsináltat egy ehhez hasonló gyakorlatot a hallgatósággal. Egyszerűen fantasztikus, hogy az eleinte még félénk közönség fantáziája egyre kinyílik, és egyre inkább meg tudja ragadni a „láthatatlan szörnyet”, ami egy rombolóan negatív gondolat, a szorongás.
Nem könnyű a vizualizáció (képi formába öntés), igényel némi agymunkát, ezért gyakran inkább szorongunk, megrekedünk, mintsem kipróbálnák és begyakorolnánk a technikát.
De mi nem lehetünk lusták tenni az egészségünkért napi 10 percet! Könnyebb úgy elkezdeni, ha első lépésben nem neked kell kitalálnod a képi részleteket, hanem csak megjeleníteni kell lelki szemeid előtt azt, amit más kitalált. A YouTube-on számos ilyen vezetett meditációt találsz. Ha ez már megy, akkor elképzelheted magad is, mi akarsz látni, és nemcsak a szorongásodat, hanem például a vágyott életedet vagy azt, amint eléred a célodat. Hajrá!
