A vallás és a spiritualitás közé sokan egyenlőségjelet tesznek, még szakmai írásokban is találkozni ezzel. Tegyük tisztába: a kettő nem azonos, és a mai posztban megmutatom a különbségeket. Viszont számos közös érték és cél is van bennük, amik kapcsolódási pontul szolgálnak. Így szó lesz a mindennapi motivációt adó életfeladatok fontosságáról valamint a világ és a dolgok jelentésére kielégítő választ adó nézetek elfogadásáról/kialakításáról is.
Ez a különbség a spirituális és a vallásos szemlélet között
Sokan abból indulnak ki, hogy ami nem tudomány, az vallás, mert amit nem tudsz (igazolni), abban maximum hihetsz.
Mégis szét kell választani ezt a két fogalmat. Egyrészt a spiritualitás nemcsak vallásban fejeződhet ki. Másrészt attól, hogy valaki vallásos, még nem biztos, hogy fejlett a spirituális intelligenciája.
A vallás része lehet a spiritualitásnak, de nem feltétele és messze nem egésze. A spirituális szemlélet teszi lehetővé, hogy tudj azonosulni egy vallással, hogy egyáltalán nyitott légy rá.
De amíg a vallás kívülről (vagy fentről) jön hittételek, prédikációk formájában, és sok esetben a család tanít meg rá (vallásos neveltetés), addig a spiritualitás egy belső adottság, ami veled születik. A vallás intézményes és dogmatikus, zárt, a spirituális világ végtelen és nyitott.
Mint ahogyan egy hegyre is többféle úton lehet feljutni, úgy a létezés csúcsát is többféle úton lehet megközelíteni.
A spiritualitás egy ihletett állapot
A spiritualitást
De tulajdonképpen mind ugyanarra a személyes erőforrásra utal. Az csak hit kérdése, hogyan nevezed és milyen környezetben képzeled el. Vagyis akkor is rátalálhatsz a spirituális erődre, hogyha nem vagy istenhívő és nem gyakorolsz semmilyen vallást.
A spiritualitás valóban ott kezdődik, ahol a tudomány véget ér. Olyan képességeket fejleszt, mint a remény vagy az a törekvés, hogy az életcélodat, az életed értelmét megtaláld, kidolgozd. Ezek lelki tartalékok, amik révén – a különbségek ellenére mégis – kapcsolódási pontot lehet találni a spiritualitás és a vallásosság között.
Amitől a szíved dalra fakad
Az életfeladatok megtalálása
Minden embernek megvan a maga hivatása.
Van egy irány, amelyet követve a teljes tér megnyílik előtte.
Ha spirituális szemléletű vagy, elfogadod, hogy olyan módja is lehet helyes a világ megismerésének, amit a tudomány nem bizonyít. Kialakítasz magadnak egy saját valóságot:
Nagyon beszédes, amikor valaki nem munkájának nevezi azt, amivel foglalkozik, hanem a hivatásának. De ez az ihletett cél nemcsak a munkád lehet. Teréz anya küldetése például az volt, hogy „ő maga legyen a cselekvésben megnyilvánuló szeretet” (Prophet-Spadaro).
Ha vallásos vagy, akkor ezt talán te nem is életfeladatnak hívod, hanem isteni tervnek, ami számodra elrendeltetett. Más szemléletek dharmaként vagy ikigaiként említik. De ugyanarról beszélünk.
Ha elfogadod, hogy van egy sajátos célja a létezésednek, az egy hajtóerővé válik életedben, mert tudod, hogy azt NEKED kell beteljesíteni, senki más nem fogja, mert a TIÉD ez a feladat.
Valami, amit nem bízol másra, és ami valóban éltet.
Ha még nem találtad meg, mi ez, valahol ott kell keresgélned, ahol szenvedélyesen csinálsz valamit, amiben önfeledten el tudsz merülni, ami boldoggá tesz.
Prophet és Spadaro úgy fogalmaz, olyasvalami ez, amitől a szíved dalra fakad. Szóval nem a kötelességgel egyenlő. Valami, amivel nemcsak magadért teszel, hanem másokért is. Ha ennél kevesebb, ami most a fejedben jár, az egy cél, de nem életcél.
Ha nem keresed meg, mi ez, életedben mindig diszharmónia, egyensúlytalan állapot és céltalanság lesz.
Az életfeladat és egészséged része
Az életfeladat megtalálása az egészséged szempontjából is fontos: képes önmagában is javítani rajta. Ugyanis ilyenkor azt az üzenetet kapja a test, hogy nem ér rá betegeskedni, van ennél most fontosabb dolga (Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus sokszor beszél erről előadásaiban).
Bizonyos ingermennyiségre egyszerűen szüksége van a szervezetnek ahhoz, hogy életerő forrása legyen. Ezt az ingert életed fontos projektjei, célja szolgáltatja.
Világnézet
Mindnyájan egészségesek és boldogok szeretnénk lenni és maradni. És ehhez meg kell, hogy határozzuk, hogy állunk a világban.
Ha spirituális szemléletű vagy, ezekre a kérdésekre magadnak találsz választ. Ha megalkotod ezt a számodra kielégítő világnézetet, amiben minden értelmet nyer és jelentőséggel bír, akkor nem a vagyonod és más, tartós boldogságot nem hozó értékek által fogod meghatározni magad.
Nem az leszel, amid van, hanem az, aki vagy. Az értékeid emberi értékek lesznek, nem vagyontárgyak, birtoklások. Minden dolog és élmény jelentéssel telik meg.
A vallás is hasonlóképp működik, ad egy iránytűt az élethez. Elfogadod a vallásodban magasra becsült értékeket, és ezeket beépíted a saját gondolati-érzelmi világodba, hogy mércéjévé tedd a helyes és helytelen viselkedésnek. Útmutatásai szerint éled az életedet.
Spirituális szemléletű akkor is lehetsz, ha választottál egy vallást és akkor is, ha magad válaszolod meg azokat a kérdéseket, amikre a vallásoknak már megvan a maguk válasza, de az számodra nem kielégítő vagy egyszerűen szeretsz saját úton járni.
A spiritualitás egy iránymutatás a te választásod szerint. Az életfilozófiád, a világképed. Az a hátszél, ami a vágyott partra segíti evezni a hajódat. Fontos része lehet az öngyógyításnak. Megszünteti a céltalanságot és azt a gondolatot, hogy bármi is értelmetlen volna az életedben. Betölti az űrt a betegség helyett, ahogy azt ebben és ebben a posztban kifejtetem.
Mindezek miatt testi, lelki és mentális szinten egyaránt egészségvédő szerepe van
