Pósa Ferenc szemléletformáló könyve nyomán ebben a cikkben az öngyógyítás kerül a fókuszba, ami nélkül ugyan legyőzhető egy betegség, de az egészség nem teremthető meg. Hogyan betegíted meg magad az elraktározott, feldolgozatlan vagy a meg nem élt, elmulasztott élményekkel? Mit tehetsz az egészségedért az elméd és a lelked ápolásával?
Öngyógyítás nélkül valódi egész-ség nincsen
A legfontosabb érv amellett, hogy ne kizárólag az orvosi terápiákra hagyatkozz, az, hogy az orvostudomány lehetőségei korlátozottak. Tud, amit tud, de még több mindent nem tud, és főleg nem hisz.
Ezeket a lehetőségeket az alternatív gyógymódok szélesebbre bővítik, de ami igazán szabaddá és határtalanná teszi a gyógyulást szolgáló opciókat, az az ember önmaga. A tudatod, a pozitív irányba terelt gondolataid és persze a hited. Ez az, ami neked van, és a tudománynak nincs. Ez az, amit neked kell a terápiás folyamatba bekapcsolni.
Tudatunkban megtalálható a jelenleg létező problémánk megoldásához szükséges összes út és lehetőség.
Háborúzni valami ELLEN vagy tenni valamiÉRT?
Az orvosi szemléletben a betegség egy ellenség, ami ellen küzdeni kell. Pósa Ferenc szerint ezzel a hozzáállással – sikeres orvosi terápia esetén – a betegséget meg lehet szüntetni, de ebből még nem következik az egészség.
Ma már tudjuk, hogy az egészség nem csupán a betegség hiánya, több annál. Ezt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fogalma is tartalmazza. Attól tehát, hogy orvosi módszerekkel sikerült felszámolni egy kóros állapotot, még nem gyógyultál meg teljesen. Egy holisztikus szemléletű jólét, harmónia szükséges ahhoz, hogy egészségesek legyél.
Almási Kitti egy más kontextusban, de nagyon is ide illően írja Bátran élni c. könyvében:
Épülni és szabaddá válni attól lehet, ha valamiért teszünk, nem pedig valami ellen.
Az orvosok a betegség ellen küzdenek, akkor vajon ki tesz az egészségért? Te és a szabad akaratod. Neked kell akarnod a teljes, a holisztikus gyógyulást, az egészséget, enélkül ugyanis bármilyen terápia hatástalannak (vagy legalábbis vissza-visszatérőnek) bizonyulhat. Viszont bármi hatásos lehet, amiben bízol, amit őszintén el tudsz fogadni.
Erős, szabad akaratod van, amivel mozgósíthatod az öngyógyító energiáidat.
A boldog, kiegyensúlyozott élet iránti elkötelezettségeddel pedig az egészségedet teremted meg.
Nézzük, hogyan is keletkezhet egy betegség a lélek, a psziché rossz működése által. Mit okoznak a testedben a belső harcaid, a lelkedben dúló konfliktusok?
A lelki eredetű betegségek
A betegség kitölti az űrt
Pósa szerint a betegség egy tétlen állapot eredménye. Ha szabad vagy, akkor az élet minden területén megtalálod az örömeidet, amik biztosítják a motivációt a cselekvéshez, vagyis a tetterőt. Ha nincs meg ez a szabadságod, nem tudsz kellően pozitívan hozzáállni az élethez, nem tudod felkutatni benne az örömforrásokat, akkor a vitalitásod, a tetterőd is gyenge.
Ez a tétlenség, passzivitás egy olyan űr az örömök helyén, amit betegséggel töltesz ki, legtöbbször persze nem szándékosan.
A betegség lelki konfliktusokból fejlődik ki
Hogyan meríthetsz erőt a szabad akarathoz? Energiát kell elégetni hozzá. Ahhoz, hogy elégess valamit, kell egy éghető anyag. Ez lesz az átélt tapasztalat, méghozzá egy olyan, ami feldolgozásra vár, amiből levonod a tanulságot. A maradék, haszontalan részt pedig elégeted egy megfelelő hőmérsékleten. Ezt a hőmérsékletet a belső tűz fellobbantásával érheted el, amihez levegőre van szükség, vagyis tettvágyra. Ez az, ami a takarékon lobogó tüzet felszítja a cselekvéshez.
Miről szólt ez a hasonlat? A tapasztalatokat, élményeket egy ilyen folyamaton átvezetve tudod feldolgozni: megtartani belőle azt, ami a tanulság, és elengedni azt, ami nincs hasznodra. Hát ez nem mindig sikerül, főleg ha tudatosan nem is menedzseljük ezt a folyamatot.
A megemésztetlen élmények és az elfojtás
A pszichoszomatikus betegségek abból alakulnak ki, hogy valamit nem tudtál elengedni, feldolgozni. Például átéltél egy kudarcot, de nem sikerült a helyén kezelned, és lerombolta az önbizalmadat. Nem tanulságként épült be, hanem fájdalmas, esetleg szégyenteljes nyomot hagyott benned.
A keletkező űrt a tanulság tudta volna betölteni, de nem szerezted meg, így helyébe önostorozó gondolatok kerültek (nem sikerült, kudarcot vallottam, szerencsétlen vagyok, hibáztam). Ezek a gondolatok elszívják az energiádat, a hiány pedig csak nő, duzzad, míg végül betegséggé gyúrod, hogy végre betöltse valami a feldolgozatlanság miatt keletkezett űrt. Pósa metaforája nem másról, mint az elfojtásról szól. Itt meg is ragadom a alkalmat, hogy elkanyarodjak most a tudatalattihoz.
Az energiafaló múlt
A tudatalattiban nyugszanak az eltemetett, feledésre ítélt tapasztalatok, élmények. Az ember hajlamos a hibáit, baklövéseit bűntudatból jó mélyre elföldelni, ha nem sikerült végigvinni a feldolgozás folyamatán. Persze traumákat is. Vagy bizonyos tulajdonságokat megfelelési kényszerből.
Ám attól, hogy eltemetted őket, még nem szűntek meg létezni – szellemük visszajár kísérteni. Az, hogy föld alatt tartsd őket, vagyis hogy ne tudjanak felszínre jönni és kitörni, mint egy vulkán, az nincs ingyen: folyamatosan energiát kell fordítanod rá. Ez a feladat, az elfojtás fenntartása, elnyeli az energiáid egy jó részét. Ezt a részt másra – például pozitív dolgokra – már nem tudod fordítani.
De az emberi tudat mindig képes – itt és most, a jelenben – arra, hogy megváltoztassa a múlt megítélését. Azaz képes vagy tudatosan másként rátekinteni. Rossz gondolatok helyett felidézhetsz jókat és örömtelieket, vagy teremthetsz újakat is. Minél többet gyakorolsz, annál dominánsabb lesz a tudatodnak az a képessége, hogy arra gondolsz, amire akarsz, és nem csak úgy véletlenszerűen jönnek-mennek, hogy aztán szabadon eluralkodjanak rajtad a romboló, szorongásteli, pesszimista gondolatok – amik aztán a betegség kifejlődéséhez elvetik a magokat. A gondolatok pozitív mederbe terelése (például pozitív megerősítések által) egy remek eszköz az öngyógyítás kelléktárából.
Az elszalasztott élmények
Arról már jó sokat beszéltünk, hogyan betegíthetnek meg a múltból átkapaszkodó, lezáratlan emlékek. De Pósa könyvében arra is felhívja figyelmet, hogy nemcsak a megélt dolgok rombolhatnak testileg-lelkileg, hanem a meg nem élt élmények is. Azok a dolgok, amiket elmulasztottál.
Ahhoz hasonlítja ezt az állapotot, mint amikor a szervezetedbe nem viszel elég tápanyagot, és éhezik. Ez ugyanolyan megbetegítő lehet, mint a bevitt, de nem hasznosuló tápanyag (a történések, amiket nem tudtál megemészteni).
Harmadikként megemlíti a többletbevitelt, vagyis a tápanyag-felhalmozást, amit attól való félelmedben csinálhatsz, hogy esetleg mi lesz, ha később nem juthatsz hozzá.
Na de gondolkodtál már azon, hogy
Miért akar ez a sejt más lenni?
Miért tér el az egészséges, fényes úttól,
és miért választja helyette a fájdalmasat?
Lássuk a választ, amit talán már sejtesz is.
A betegség a gondolat uralma alatt áll
A sejtjeid működését a gondolataiddal befolyásolod. Tehát nem a sejt választja a rossz működést, hanem – akaratlanul, de – te indítottad el őket ezen az úton. Amikor megkérdezed magadtól, hogy mivel érdemelted ki ezt vagy azt a betegséget, akkor a helyes kérdés inkább úgy hangzik, hogy miben segítetted az előidézését. Ennek nem az önostorozás a célja, hanem a gyógyulást követő tanulság levonása, és további betegségek kialakulásának megelőzése.
Ha negatív dolgok töltik ki a gondolataidat, akkor ezek elvándorolnak a sejtjeidig, és ott rossz működésre fogják késztetni őket. Az állapot ezután öngerjesztő: a félelem által rabul ejtett gondolataiddal nem tudod felszabadítani a testedet a betegség alól.
A figyelemfelhívás szerepét betöltő betegség ezt egész pontosan megmutatja, az arcodba vágja, hogy
hahó, a te gondolataidat negatív dolgok és félelmek kötik le.
Nem ez a helyes út, fordulj meg.
Ha meghallgatod bölcsebb éned fejmosását, és tudatosan elkezded a gondolataidat másfelé terelni, a fókuszt a pozitív dolgokra irányítani, akkor Pósa szerint a betegségre egyre kevésbé lesz szükség a továbbiakban, és szép lassan felemészti önmagát. Azzal ugyanis, hogy nem vagy hajlandó energiát fordítani a negatív dolgokra, nem táplálod tovább a tüzét. Ha eltereled a gondolataidat a negatív dolgokról, azzal nem jut levegőhöz a tűz, így szépen, lassan elalszik.
A betegségtudat
Ha viszont tovább táplálod, vagyis hagyod, hogy teljesen kitöltse a betegség a gondolataidat, akkor te magad leszel akadálya a gyógyulásnak – vessen be a kezelőorvosod bármilyen, bizonyítottan hatásos terápiát is. Biztosan te is ismersz nem is egy olyan embert a környezetedben, aki már-már függőségi viszonyban van a betegségével, ragaszkodik hozzá, már-már dédelgeti. Ne felejtsd el felismerni magadon, ha így viszonyulsz az állapotodhoz.
A betegségtudat és az önsajnálat nem segíti az öngyógyítás folyamatát. Az viszont igen, ha megérted, mi miért történik veled.
A betegségnek mindig van értelme
A spirituális szemléletű emberek nem hisznek a hiábavaló dolgokban. Ha elfogadjuk, hogy valóban nem is léteznek ilyenek, akkor a betegségnek is kell, hogy legyen valami értelme, szerepe, igaz? Pósa szerint ez a figyelemfelhívás, mint azt előző bekezdésemben már előrevetítettem.
A betegség megmutatja, hol van az életedben elakadás, mi az, amit elrontottál, mi az, amiben fejlődni kéne. Jelzi, hogy fogytán van a szellemi erőd, szóval fel kellene tölteni.
Pósa Ferenc könyve néhol meredeknek tűnő gondolatokat tár fel, de nagyon jó szemléletformáló, gondolatébresztő hatással van az arra nyitott emberekre. Én jó szívvel ajánlom elolvasását. A könyv második részében egyébként konkrét betegségek lelki hátterét is feltárja, és rájuk vonatkozóan terápiás irányt is meghatároz.
Mindig szükséges egy icipici egészséges szkepticizmus, mert mindent nem hihetünk el, a hitünket jól kell megválasztani. Így összefoglalásul talán nem rossz tanács az, hogy higgy a betegségednek, tudatosítsd magadban az elakadást, amire figyelmeztet.
Fogadd el, hogy most ez van, de nem marad így, mert meg tudsz gyógyulni.
Fogadj el külső segítséget (az orvostudománytól a családi támaszig), és fogadd el a belső segítséget, amit te nyújthatsz magadnak.
Hiszen erről szólt ez az egész cikk. Higgy a gyógyulásodban, mert az kell a öngyógyítás erőinek mozgósításához és a remény fennmaradásához.
