Az elmúlt posztokban igyekeztem bemutatni, hogy az alacsony spirituális intelligencia, a belső középpontodtól való eltávolodás milyen harmóniátlan, egészségtelen állapotokhoz vezet. A most következő részekben pedig a spirituális fejlődés útjáról szeretnék írni, amiken haladva elkerülheted ezeket a testet és lelket romboló, tönkretevő betegségeket. A mai posztban az elvárásoktól mentes, valódi motiváció, a tömeg helyett az egyediség és a modern világ zaja helyett a beszédes csend hasznairól írok.
Igazi motivációd
A spirituális szemlélet az értelem, a célok, a jelentés keresésével terelget a belső egyensúlyod felé. A motiváció az a mélyről jövő energia, ami a mindennapjaidat mozgatja az életcéljaid felé. De hogy mi ez, azt legtöbbször nem is ismerjük.
A tömegkultúrában elvész az egyéniséged,
az elvárások agyonnyomják a saját céljaidat
A mai korelvárás
Az arctalan tömeg kényelmesebb a társadalom számára, mint az egyediség. Ebben a tömegben viszont valódi önmagad és az életben tartó motivációd megismerése akadályozott.
A spirituálisan intelligens ember nem riad vissza attól, hogy a többséggel ellentétes vélemény vagy értékrend mellett álljon ki. Ehhez bátorság kell: nem félhetsz attól, hogy népszerűtlen leszel a véleményed, a felvállalt értékeid, az egyéni utad miatt, mert az nem másokétól függ.
Azért bátorság ez, mert a jelenlegi társadalmi, gazdasági elvárások a valódi, belső hajtóerődet inkább eltorzítja vagy el is nyomja. Helyette megkövetelnek néhány kívánatos motivációt. Vágyj erra, akard azt, megszabja, mitől légy boldog!
Ez a rád erőltetett motiváció a legritkább esetben azonos a saját, őszinte, mélyről jövő ihletéseddel. A megmásított igényt hiába próbálod kielégíteni, mert az nem az igazi, ha faguriga leszel, sem fogsz megelégedni vele, ha a hozzád nem passzoló tömegutat járjuk, mert ezt várják el mások.
Ha épp a karrierizmus és a szingliség a divat, de te valójában egy gondoskodó, szociális típus vagy, akkor sosem leszel boldog a nyakadba varrt ál-motivációval. És fordítva: ha szerteágazó céljaid vannak, nem fogod tudni (nem is kell) évtizedekre teljesen feladni ezeket anyaként sem. Akkor sem, ha azt sulykolják beléd, hogy önfeláldozó mártírként vagy tökéletes anya, és annak is kell lenned.
Az igazi, szikrát lángra lobbantó, éltető ihlet, életcél feltárásával kezdődik csak a spirituális út.
A spirituális fejlődés első lépése az önismeret
Mint látod, nem cél, hogy megtanítsák, hogyan ismerd meg a belső világodat. Sőt, mindinkább eltávolítanak tőle: a külvilágot ismerd meg, tudd kívülről a fontos történelmi évszámokat meg az országok fővárosait és elhelyezkedését a térképen, de hogy mi látna el mindennap életerővel, lelkesedéssel, inspirációval, az nem fontos.
Nem ösztönöznek arra, hogy megismerd a lelked mélyebb rétegeit és mozgatórugóit. Amitől fontos felkelni minden reggel! Amitől béke és egyensúly jön létre benned.
Az állami oktatási rendszeren kívül is kevés tényező hat a spirituális fejlődés, az önismeret, az ihletettség felfedezésének irányba. Az időmenedzsment, a multitasking cselekvéskényszerének nyomása alatt a csend, a befelé figyelés nem értékes, sőt: naplopás, semmittevés.
Ha a hatékonyság érdekében pihenést is írnak elő, az sem a spirituális (nem-)tevékenység számára fordított idő, hanem csakis azért szükséges, hogy utána még hatékonyabb legyél. És ez nem örömteli flow vagy önfeledt énidő, hanem csak egy újabb kipipálandó sor a listádon. Tehát egy feladat.
Márpedig az önismeret a lassú pillanatok terméke, főként amikor nem számít az idő és a tér. A hallgatás művészet.
A spirituális fejlődés és az önismeret egy izgalmas utazás a belső középpontod felé
A befelé figyelés állapotban egyre többet megtudhatsz a lelked hihetetlen mélységeiről és a benne szunnyadó, valódi motivációdról és életcéjaidról (dharmádról, ikigaidról, nevezzük bárhogy).
Befelé figyelsz, és önismereti úton jársz, amikor
Tudom, hogy a témában legtöbbször recepteket kínálnak, azonnali eredményt ígérnek, és ezzel válnak népszerűvé. Mert a könnyű, tálcán kínált megoldásra van igény. De segítettek ezek valaha bárkinek is?
Ha a válasz nem, akkor belátható, hogy erőfeszítés nélkül semmilyen változást nem tudsz létrehozni. Mondanám, hogy “No pain, no gain!”, de ezt a mondást annyira ellopták már a fitneszesek, és egyenlővé tették a belegebedéssel meg a keménykedéssel. És itt pont nem erről van szó, és én most lelket akarok építeni, így a spirituális fejlődés témájában inkább nem használom, de értitek, miről van szó. 🙂
