A spirituális szó hallatán van, aki kis Buddha szobrokat, tibeti szerzeteseket, hosszú zarándoklatokat lát maga előtt, mások valamiféle furcsán örvénylő univerzumot, bájitalkeverő labort vagy tátongó fekete lyukat. Nos, a spiritualitás nem vallás, nem boszorkányság, hanem az elégedett élet egy fontos összetevője. Tele önismerettel, önreflexióval. Tele a kapcsolódás, a kölcsönös egymásra hatás érzésével, ami egyszerre felelősség és biztonságérzet.
A spiritualitást átélni azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülünk egy átfogó, mélyebbre hatoló és gazdagabb egésszel, mely a mostani korlátolt helyzetünket egy új perspektívából láttatja.
Tágabb látásmód
A spiritualitás egy nagyon személyes, a belső értékeinkből kialakult látásmód, az élethez egyfajta viszonyulás. Valószínűleg mindenkinek egy kicsit mást jelent.
A spiritualitás messzebb tekint az anyagi, kezeid közé fogható dolgokon. Keresi azt, amire nem lehet egyszerű magyarázatot adni: például hogy mi az életed értelme, miért születtél meg. Felteszi a kérdést, hogy a társadalom által elvárt célok – mint a munkavégzés, a családalapítás – azonosak-e az élet értelmével, beteljesítik-e azt, vagy van még rajtuk kívül valami lényegi. Egy egyéni küldetés, egy magasabb cél, a sok, kényszerűen egyformára gyúrt életek között valami valódi különbség.
A spirituális ember igyekszik észrevenni azokat a dolgokat, amiket nem lát, nem hall és nem tud megtapintani. Olyan értékeket emel ki a modern világból és érez magáénak, mint a humanitás, az önzetlenség, az önmagáért és a világ egészéért való felelősségvállalás, az empátia, a kölcsönösség, a lélek ápolása, a jellem fejlődése.
Kölcsönösség
A spiritualitás által vezetett ember kapcsolódni szeretne egy olyan rendhez, amiben értelmet nyer az élete. Amiben ő, a tapasztalatai és a világ közti összefüggések megragadhatók. Tudja, hogy minden okkal történik vele, hogy a legapróbb találkozás sem a véletlen műve, és minden hozzájárul ahhoz, hogy fejlődön.
Az életét a nagy egészbe kapcsolódva éli. Az, hogy minden okkal történik, nem azt jelenti, hogy aláveti magát a sors/Isten/univerzum – ki-ki hite szerint – akaratának, hatalmának, hiszen ő is tud hatni (jobban mondva: hat – ha akar, ha nem). Ez a kölcsönösség tudata és a beletörődő mártírszerep közti lényeges különbség.
Nem vagy egyedül, körülötted van egy részben látható, részben láthatatlan világ, amiről nem tudsz lehasadni.
Tudatos jelenlét
A spirituális emberként az adott pillanatot tudatosan éled meg. Éber vagy, jelen vagy, képes vagy szinte kívülről szemlélni, érteni a gondolataidat, érzéseidet, azt, ahogyan reagálsz a környezetből jövő ingerekre. Ez a tudatosság az, ami a belső harmóniád alapját adja. Enélkül minden bizonytalannak, kiszámíthatatlannak tűnik.
Az erős egó a spiritualitás bilincse
Az ego minden, ami te vagy. A veled történt dolgok, az élményeid, tapasztalataid, az érzéseid, a gondolataid. Ha az egód erős, akkor azt gondolod, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül létezel. Neked van igazad, és ezt mindenkinek be kell látnia. Az életet egy folytonos küzdelemként éled meg, amiben nem embertársak vannak, hanem vetélytársak. Amiben nem igazságok vannak, hanem az te igazad.
Birtokló üzemmódban vagy, ezért folyton többet és többet akarsz. Bármihez is jutsz, sosem leszel vele elégedett, mert mindig ott lesz a szorongás, a kielégületlenség, hogy van, amid még nincs. (A fogyasztói kultúra is az erős egót szolgálja ki. Tudja, hogy ha ma megveszed ezt, holnap már valami más fog kelleni.)
“A spirituális (vagy immateriális) javak aránytalan eloszlása ma már éppen olyan nagy probléma, mint az anyagi javak eloszlásának aránytalansága, sőt lehet, hogy annál is nagyobb.”
Kisebb egóval nyugodtabbá válsz. Nincs szükséged folyton új dolgokra – akár tárgyakra, akár más ingerekre, mint az utazás vagy nonstop társaság – ahhoz, hogy csak úgy jól érezd magad. Nincs benned késztetés arra, hogy mindig újat birtokolj, így nem kerülsz bele az örök elégedetlenség, többre vágyás körforgásába.
Nem dolgokkal azonosulsz, hanem értékekkel. Nemcsak az új autód okoz örömet, hanem a folyamatosan jelenlévő, szolgálatkész, belső tulajdonságaid is. Nem érdekel, mennyire zöld a szomszéd kertje, te a sajátom gondozásával vagyok elfoglalva – mind a magad, mind a mások örömére és hasznára.
Számodra mi a spiritualitás?
