Az öngondoskodás egy súlyponti része az anyai/női kiégésprevenciónak, ezért fontos, hogy tudd, valóban teszel-e érte vagy csak azt hiszed. Nézzük, mik azok a tevékenységek, amik az öngondoskodás álruhájába bújtak, de igazából nem támogatják az anyai/női jóllétedet vagy egyenesen káros szokások önjutalmazásnak álcázva. Segítő kérdésekkel is készültem, hogy könnyen felismerhesd, ha valamelyik ál-self care-t te is csinálod. A poszt végén pedig egy letölthető, kezdő szintű self care checklistát is találsz, amiből ötleteket meríthetsz, mire cseréld a leleplezett csalókat.
Anyukás Facebook csoportok
Nem öngondoskodás az, ha látszólag támogató, igazából ítélkező “szaranyavagy(ok)” Facebook anyukás csoportokban olvasod a versengő, fröcsögő, picsogó posztokat, kommenteket, vagy ha be is szállsz ezekbe a terméketlen és bántó anyacsatákba.
Nehéz anyaként – főleg az első, nagyon elszigetelt években – felnőtt emberi társaságot találni, és ma már olyan magától értetődőnek tűnik, hogy online teszed ezt meg. Amikor belépsz egy ilyen csoportba, arra számítasz, hogy itt jó kis anyukás vibe-okkal, praktikus tapasztalatcserékkel találkozhatsz tértől és időtől függetlenül. Végre meghallgatják azokat a problémáidat, amiket másnak el sem mondasz, mert úgysem értenék. Lelki supportra számítasz. De hamar belátható: az, hogy valóban ezt kapjad, ritka, mint a fehér holló.
Amit igazából e csoportok nagy részében kapsz,
Segítő kérdések
Megerősítőnek, gondoskodónak érzed az anyukás online csoportokat, amikben tag vagy vagy inkább mérgező közösségek számodra ezek?
Mennyire csökkentik az anyává válás okozta társadalmi veszteségedet? Mennyit pótolnak vissza az elsorvadt barátságokból?
Mi volna a legrosszabb abban, ha kilépnél az anyukás csoportok nagy részéből?
És mi volna a legjobb?
Abból van több, amit szégyellsz vagy abból, amit biztonságosan megoszthatsz a csoporttagokkal az életedből?
Mennyire sikerült valódi támogató hálózatot létrehozni ezekből a virtuális barátságokból?
Általában a Facebook pörgetése
A Facebook úgy tűnhet, a kisgyermekes beszűkült világot kitágítja. Hallasz a világról, az ismerősökről, a hírekről legalább ilyen formában, ha máshogy nem. De valójában az algoritmus a személyes érdeklődésedhez igazodó buborékot tart fenn számodra, és ez pont úgy megkeskenyíti a horizontot, mint az “altatás-séta-játszóterezés-szétszórt játékok elpakolása-egyél már legalább egy falatot” körforgása.
Neked inkább helyre, térre van szükséged önmagad számára, minőségi magadra fordított időre, amit a közösségi média nem ad meg, viszont elhiteti, hogy igen.
Candy Crushok és Angry Birdsök
Nem self care az online játékokkal zsibbadás sem. Biztos egyetértesz azzal, hogy cukorkákat lőni nem az az időtöltés, ami támogatja a személyes balanszodat vagy feltöltődésedet.
Decemberben úgy éreztem, az minden, ami telik tőlem, hogy vetem a búzát és fejlesztem a szörpgyárat Farmingtonon, meg egyébként is öt perceim vannak az ikrektől kikapcsolódásra, és ez ennél értelmesebb tevékenységre nem használható fel.
De ez egy nagyon korlátozó mindset volt, ami nem nyújtott sem énidőt, sem másfajta öngondoskodást. Viszont kiválóan beszippantott, mert az időkorlátos küldetések teljesítéséhez aktívnak kell lenni, egyre több időt tölteni a játékban. Így húz be észrevétlenül egy ilyen értelmetlen, szóra sem érdemes tevékenység, és rabol rá a kevés és értékes önmagadra fordítható időre.
Januárban nézőpontot váltottam, letöröltem a mobilomról, és egy percig se hiányzott. Meglepően könnyen mellőzhető egy addiktívnak hitt online játék, főleg, ha letöltesz helyette egy e-bookot, amiből pár oldalt el lehet olvasni abban az 5-10-15 percben, ami éppen adódik. Az pedig egy helytelen előfeltevés, hogy apró részletekben nem élvezhető az olvasás. Az anyai jóllét kulcsa a rugalmasság.
Segítő kérdések
A telefonod digitális jóllét tájékoztatása szerint pontosan mennyi időt töltesz naponta a közösségi média és a virtuális játékok világában? (Beállítások menüpontban akár most azonnal megnézheted.) Mit mond neked ez az idő? Elfogadható? Kicsit sok? Sokkolóan sok?
Mi mindenre lehetne fordítani, ami jobban támogatná a kikapcsolódásodat?
Az egy-egy játékra/posztolvasásra szánt időnek mekkora része tömbösíthető?
Ebben a tömbösített időben miben tudnál elmélyülni?
A Facebookon kívül milyen más módon vagy eszköz által tudnál érdekes információkat szerezni az anyaságon kívüli világról?
Ártalmas önterápiák
Nem self care, hanem a stresszkezelés káros módja a napi szintű esti borozgatás
Ez napi szinten folytatva akkor sem öngondoskodás, ha szép kertben/fényfüzéres, eukaliptuszágas erkélyen, Butlers pohárból iszod, és másnak tűnik, mint aminek a kultúra ábrázolja.
Alkoholproblémája nem csak a biciklis, lepukkant kocsmai ivóknak lehet. A rendezett ajtók mögött számtalan Bree Van de Kamp “gondoskodik” magáról így. A napi szintű ivás a csinos szelfik és a trendi körítés ellenére nem anyai jólléthez vezet, hanem alkoholproblémákhoz, plusz kilókhoz, kapcsolati konfliktusokhoz és titkokhoz.
Nem self care, hanem a stresszkezelés káros módja a cukor és zsír habzsi
Ártalmatlan hedonizmusnak tűnhet egy pizza, hamburger, sült kolbász, a nugátcsoki – és alkalmankénti fogyasztása az is. Hosszú évek óta növényevő vagyok, de még emlékszem, ezek bizony finom dolgok. (A növényevőknek is megvannak a maguk pizzái, hamburgerei és chipsei, nyugalom, bűnözünk mi is eleget.) Az arányérzék elvesztése viszont csak még több gondot okoz, mint amit ezekbe az ételekbe akartál fojtani.
Hány olyan étkezés és italozás van, amiről úgy érzed, el kell titkolnod az ismerőseid előtt?
Miből veszed észre, ha túl sokszor mondod: "ezt megérdemlem"?
Vajon mit kéne helyreállítani a mindennapokban ahhoz, hogy úgy érezd, nincs szükséged ennyi (vagy ilyen jellegű) kompenzációra?
Vajon mi lehetne a te életedben a kiegyensúlyozott stresszreakció a tartósan túlfeszített mindennapokhoz?
Milyen feszültségoldó módszerek jutnak eszedbe, amik nem követelnek az iszogatáshoz, túlvásárláshoz, vigaszevéshez hasonló árat?
A Carrie Bradshaw-faktor
Képzeld magad elé a vásárláskórt. Tűsarkúban tipegő, selyemkendőben libbenő, high end butikok előtt sóvárgó, vörös rúzsos, magas, csontos, nagyvilági nő képe jelenik meg, akinek hivalkodó ékszerekkel díszített karjai bevásárló táskákban végződnek?
Nem valószínű, hogy te ilyen vagy, hogy pont így nézel ki, így biztosan nem fogsz azonosulni ezzel a képpel akkor sem, amikor űrbetöltő, önjutalmazó céllal az ártalmatlannak induló vásárolgatások láthatatlanul viselkedési függőségbe fordulnak.
Ma már az online boltoknak és a fizikailag nem tapintható pénznek köszönhetően nagyon könnyű lekattintani a bankszámládról egy csomó pénzt, és energetikailag összeomlasztani
- a szülői gardróbot,
- a gyerek gardróbját,
- játéktárolóit,
- a sütőformás fiókot,
- a sminkes polcot és szinte bármit.
Észre se veszed, ha túl sok, ha már kényszeres, annyira könnyű és folyamatos, apránkénti az egész. Azt érezni fogod, hogy legfeljebb pillanatnyi kielégülést okoz, egy idő után pedig túlingerel a sok holmi körülötted.
Ha megkérdezné egy barátnőd, hogy szerinted mikor lesz az örömforrásból függőség, mit válaszolnál neki?
Milyen listát készítene a férjed arról, miféle érzelmi kapaszkodókat keresel a holmikban?
Havonta hányszor igazolod a vásárlásaidat azzal, hogy a családi otthont csinosítod a Pepcós vackokkal, és a gyereket fejleszted az újabb Montessori játékkal?
Biztosan a családi otthonról és a gyerek szükségleteiről szólnak ezek a vásárlások?
Egy 10-es skálán hány pontra értékelnéd az impulzus-kontrollodat? Elégedett vagy ezzel a pontszámmal?
Ha mindez nem öngondoskodás, akkor mi az?
Számítottam a kérdésedre, és készítettem egy ötletadó checklistát, ami túlmutat a sok folyadékfogyasztáson és megfelelő alváson. Ez egy kezdő szintű lista, amit a rosszabb időszakokban (beteg a gyerek, jön a foga, fáj a hasa) is sikerrel ki lehet élvezni. Mindig lesznek olyan napok, amikor kudarcba fullad az öngondoskodási terv, nem baj, majd a következő napon meg gyönyörűen teljesül és az azt követőn is.
Mindössze átlagosan 40 percnyi öngondoskodás van a listán, mert egy részükbe bevonható a család, van, ami gyerekekkel, kutyával együtt is megvalósítható. Tudom, hogy ez alatt a nagyjából 40 perc alatt ki is vasalhatnál, vagy végigporszívózhatnád a lakást, és főzhetnél egy pudingot, de a személyes jóllétedet ezek a tevékenységek nagyon különböző mértékben támogatják, és az öngondoskodás a saját fontosságod választásával kezdődik. Azzal, hogy a jólléted van olyan csábító, mint az üres ruháskosár és a vízkőtlen csaptelep.
Íme egy ötlet a kezdő öngondoskodási tervedhez:
A kép teljes A4 méretben letölthető a jobb egér gombbal vagy pedig pdf formában a gombra kattintva:
